Koppenhága

Hétfőn reggel elkezdődött a konferecia. Voltak, akik a küldöttek előtt keltek, így kora reggel már aktivisták tömege várta az érkezőket. A Greenpeace aktivitái villogó kitűzőket osztogattak Politicans talk, leaders act! (A politikusok beszélnek, a vezetők cselekednek). felirattal. Céljuk, hogy a küldöttek ezzel hívják fel a figyelmet a konferencián a mellébeszélésre. Kávét is osztottak az érkezőknek, amit sokan elfogadtak.

Később sorra érkeztek más civil szervezetek képviselői is. Voltak akik makkot osztogattak, voltak akik színdarabot adtak elő. Olyanok is voltak, akik szerint a globális felmelegedés igazából csak egy hatalmas összeesküvés, aminek az értelmi szerzője a brit Fülöp herceg...

Bent a konferenciaközpontban jól szervezetten ment az emberek irányítása. A regisztráción 20 perc alatt át lehetett esni, úgy hogy közben átvizsgálták és le is fényképezték a delegáltakat. A résztvevőket rengeteg szervező segíti, akik minden kérdésre szívesen és könnyen válaszolnak.

A bejárat után a kiállító csarnok következik, ahol civil és kormányzati szervezetek és vállalatok mutatkoznak be saját standjaiknál. Ezeket elhagyva jutnak a delegáltak egy folyosóra, ahol a WWF két kaput állított fel, melyek közül az egyiken át kell haladni. Mindenki választhat. A piros kapun a “globális felmelegedés“ olvasható, míg a zöld kapun a “Szavazz a földre!” kifejezés szerepel. A piros kapu felé egy hővédő ruhába öltözött fiatalember próbálja csábítani az érkezőket, míg a zöld felé egy csapat civil aktivitsa hívogatja őket. Természetesen a kék kapu vezet tovább a konferencia termeihez.

A hivatalos nyitó ceremónia késett, de végül elindult. A beszédek előtt egy kisfilmet vetítenek le, melyben egy kislány rémálmai szerepelnek arról, ahogyan a klímaváltozás különböző hatásai elérik őt, hiába menekül. Amikor felébred, édesapja megmutat neki egy honlapot, ahol ő is elmondhatja véleményét a klímaváltozásról, és felszólíthatja az államok vezetőit, hogy ideje cselekedni. A honlap a Raise Your Voice. Ezután trombita harsant, melyet egy dán lánykórus kísért énekével. Ezt követően kezdődteka nyitóbeszédek.

A pódiumon Dánia miniszterelnöke Lars Løkke Rasmussen, Koppenhága polgármesternője Ritt Bjerregaard, az IPCC elnöke Dr. Rajendra Pachauri, valamint UNFCCC főtitkára Yvo de Boer foglaltak helyet. Később Connie Hedegaard is csatlakozott az asztalhoz, aki a konferencia elnöke. Az Európai Bizottságban Ő felel majd a klímaváltozással kapcsolatos ügyekért a 2009-2014 közötti időszakban. Mindannyian rövid beszédet tartottak.

Rasmussen miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás nem ismer határokat, mindannyiunkat érint. Kifejtette, hogy erőteljes globális megállapodásra van szükség, mely sürgetőbb, mint valaha. A beszédét így zárta:

Copenhagen is hope for better future. (Koppenhága a remény a jobb jövőre.)

A beszéde közben azt is elmondta, hogy magán a konferencián is nagy hangsúlyt fektettek a környezettudatosságra. A büfékben kapható élelmiszerek kétharmada bioélelmiszer, palackozott vizet pedig nem árulnak a konferenciaközpontban, helyette ingyen fogyasztható ivókutakból a “kiváló koppenhágai” csapvíz. Bjerregaard polgármesterasszony azt emelte ki beszédében, hogy bizony az utolsó percben járunk, amikor még egy erőteljes megállapodással megelőzhetjük a globális katasztrófát. Elmondta, hogy Koppenhága maga is ambiciózus kibocsátáscsökkentési célokat tűzött ki maga elé. Hozzétette, a városnak már most sem kell szégyenkeznie, hiszen a lakosok fele naponta jár biciklivel, az ivóvíz kiváló minőségű és a legtöbb háztartásban már korszerű fűtéstechnológiát alkalmaznak. Beszédét így zárta:

Please seal the deal and leave a greener planet for the future! (Kérem, írjuk alá a megállapodást és hagyjunk meg egy zöldebb bolygót a jövőnek!)

Dr. Pachauri, az IPCC főtitkára kiragadott néhány megdöbbentő adatot az IPCC kutatási eredményeiből, így például a globális átlaghőmérséklet folyamatos növekedéséről és a tengerszint elkedéséről is beszélt. Kiemelte, hogy a kibocsátásoknak legkésőbb 2015-ben tetőzniük kell. Beszédében elhangzott, hogy nem szabad, hogy megtévesszenek az olyan híresztelések, mint az egyik angol kutatóintézet adattárának feltörésekor szárnyra kapott pletykák. Ezek arról szóltak, hogy a hőmérsékleti adatokat kozmetikázták és azok nem mutatnak, vagy nem olyan ütemű változást mutatnak, mint ahogyan a tudósok azt később bemutatták. Hangsúlyozta, hogy az adatok hitelesek és több független szakértő hosszas munkájának eredményei, így tökéletesen megbízhatóak. Beszédét azzal zárta, hogy az IPCC kutatási eredményeinek birtokában kijelentheti, hogy szükséges az erőteljes megállapodás.

Yvo de Boer beszédét egy hatéves kisfiú történetével kezdte, aki egy áradás következtében elszakadt a családjától és csupán egy évvel később talált rá nagymamájára, de a szüleit azóta sem látta. Beszédében úgy vélekedett, hogy három olyan tényező van, melyről a kormányoknak mindenképpen meg kell állapodniuk a konferencia végéig: tervek az azonnali cselekvésre; a kibocsátások csökkentésére vonatkozó tervek (beleértve ennek pénzügyi vonatkozásait és a fejlődő országok megsegítését is), és végül egy hosszútávú, mindenki számára követhető alacsony kibocsátású jövő képének meghatározása.

Connie Hedegaart szerint most kell megszületnie a megállapodásnak, mert még sohasem volt ennyire erőteljes az ezt célzó politikai akarat. Véleménye szerint, ha most nem állapodnak meg az államok vezetői, akkor legközelebb évek múlva kerülhet újra sorra a megállapodás, akkor pedig már túl késő lesz. Most van az utolsó pillanat. Hangsúlyozta, hogy nem kell választani a gazdasági fejlődés és a klímatudatosság között. Azt kívánta a delegációk tagjainak, hogy amikor a konferencia végén majd felállnak és egymás szemébe néznek, azt úgy tegyék, hogy később majd a jövő generáció szemébe is büszkén nézhessenek. Beszédét így fejezte be:

Let’s start a low-carbon age! (Kezdődjön az alacsony szénigényű korszak!)