Már nemcsak a fejlett és a fejlődő országok között húzódik éles ellentét Koppenhágában. Tegnap kiéleződött a vita a fejlődő országokon belül is.
Tuvalu tegnap a tárgyalások során kijelentette, hogy számára egyedül az elfogadható, ha jogilag is kötelező megállapodás születik. A kis szigetországok szövetsége (AOSIS) természetesen támogatja ebben.
Aktivisták egy csoportja a Bella Centerben támogatását fejezte ki és transzparensekkel vonultak fel a központ folyosóin, miközben azt kiabálták, hogy "Tuvalu, Tuvalu". Hangsúlyozták, hogy erkölcsi kötelességünk megmenteni az alacsonyan fekvő szigetországok lakosait, hiszen nem ők okozták a bajt.
Kína, India és más nagyobb fejlődő országok mindeközben aggodalmukat fejezték ki, hogy a túl erős vállalások már árthatnak gazdasági fejlődésüknek.
Tuvalu a tárgyalások felfüggesztését kérte, amíg nem tisztázódik, hogy valóban egy jogilag is kötelező érvényű megállapodás a cél. A ülést végül valóban felfüggesztették, bár valószínűleg nem Tuvalu kérésére, hanem a csaknem kétórás csúszás miatt.
Mindeközben még mindig folynak a viták arról is, hogy a kiotói jegyzőkönyvet bővítsék-e ki a következő időszakra szólóan, vagy egy új megállapodás keretein belül rögzítsék a vállalásokat.
A kiszivárgott dán szöveg továbbra is a figyelem középpontjában áll. A kis szigetállamok egyre erőteljesebb megnyilvánulásai ismét rávilágítottak a javaslat elfogadhatatlanságára a fejlődő országok számára. A dán kormány azzal védekezik, hogy a szöveg csupán egy belső anyag, mely nem több, mint egyike a tárgyaláson megvitatandó sok ezer javaslat közül.
A kis szigetországok egyre erőteljesebben igyekeznek kiállni egy jogilag is kötelező megállapodás mellett. Több kis szigetországról érkezett delegáció tag is bemutatta, hogy országát hogyan érinti már most a klímaváltozás. Számukra ez nem a fenyegető jövő, hanem a borzasztó jelen.
A Kiribatiból érkezett delegáció nagyon örült, hogy előadásukra rengetegen voltak kíváncsiak és köszönetképpen kagylóláncokat osztogattak az érkezőknek.
Az előadáson bemutatták, hogy Kiribati lakosait hogyan érinti a klímaváltozás. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tengerszint emelkedésével az ivóvizük egyre sósabbá és szennyezettebbé válik. Kiemelték, hogy gyerekek haltak már bele abba, hogy nem jutottak friss ivóvízhez. A tengerszint emelkedése számukra azért is rendkívül nagy probléma, mert némelyik sziget legmagasabb pontja is csak két méterre van a tengerszint felett. Ráadásul legtöbb sziget a legtöbb nem szélesebb, mint 200-300 méter, így nincs is hová menekülni az emelkedő tenger elől. A szigetre betörő tenger számos gyümölcsfát és egyéb haszonnövényt pusztított már ki, mely így a lakosok élelmiszerbiztonságát is veszélyezteti.
A kormány számos intézkedési csomagot vezetett be és továbbiakat készített elő annak érdekében, hogy reagálni tudjanak a klímaváltozás fenyegető hatásaira.
Hiába teszünk meg azonban mindent, helyi szinten nem tudjuk megoldani a problémáinkat...
mondta a külügyminisztériumtól érkezett Tessie Eria Lambourne. Azt szeretnénk elérni, hogy a kormányok megegyezzenek abban, hogy nem engedik hogy a felmelegedési szint meghaladja a 1,5 fokot (nem is a 2 fokot!) és a levegő szén-dioxid koncentrációját pedig 350 ppm-re csökkentsük (ez jelenleg kb. 387 ppm).
Az alacsonyan fekvő, atollokon lakó nemzetek az elsők között vannak, akiknek nincs más választásuk, a klímaváltozás legkomolyabb hatásaival kell farkasszemet nézniük. Segítségre van szükségük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak, hiszen például a partok mentén épített védőgátak rendkívül drágák. Kiribati azt is kiemelte, hogy kész lenne hasznosítani a napenergiát és a kókuszolajat azért, hogy elektromosságot nyerjen és így átálljon a fosszilis energiaforrásokról a megújulókra, ám egyszerűen nincsenek meg a megfelelő forrásaik ezek kialakítására.
Az előadást néptánc is szinesítette, melyet a közönség nagy tapssal jutalmazott. Egyetlen hölgy, Maria meg tudta mutatni, hogy milyen gazdag a kiribatiak tánckultúrája, miközben egy honfitársa pár lépés erejéig csatlakozott hozzá. Ő ugyan nem volt része a produkciónak, de a zenét meghallva egyszerűen muszáj volt táncolnia.
Meghallgathattunk egy éneket is arról, ahogyan egy fregattmadár elrepül élelemért fiókáinak, ám mire visszatért, országa - Kiribati - helyén nem talál mást csak tengert. A szigetet elöntötte a tengervíz. Szomorú éneke arról szól, hogy immáron egyedül maradt és nincs hová mennie.
A kiribati küldöttség ezzel zárta beszédét:
Ez a mi otthonunk, nem akarunk máshová költözni. Higgyék el, Önök sem akarnának.
Utolsó kommentek