Koppenhága

Sorozatunkban a klímaszkeptikusoktól hallható, elterjedt legendákról rántjuk le a leplet.

Jégfurat-minták azt mutatják, hogy a hőmérséklet emelkedése megelőzte a légköri szén-dioxid koncentrációjának növekedését a jégkorszakok közti melegebb időszakokban. Eszerint nem a szén-dioxid okozza a melegedést, sokkal inkább a melegedés okozza a szén-dioxid koncentráció növekedését.

A múlt klímájáról árulkodó bizonyítékok (jéfuratok, óceáni üledékek) alapján az elmúlt néhány millió évben a jégkorszakoat a Föld Nap körüli pályájának nagyon lassú változásai okozták (Millankovitch-ciklusok). A pályamódosulások miatt változott a napfény intenzitása, így változott az éghajat is.

Az üvegházhatású gázok - főleg a szén-dioxid és a metán - mennysége a pályamódosulások okozta melegedésekkel-hűlésekkel együtt változott, felerősítve ezzel azokat. A lehűlések idején a szén-dioxid szintje csökkent, mivel az óceánok is hűltek, így több szén-dioxidot voltak képesek feloldani (a hideg víz jobban oldja a gázokat), a lékörben ezáltal csökkent a szén-dioxid mennyisége. Ez a csökkenés az atmoszférában gyorsította a hűlést, ami miatt még több szén-dioxid került a légkörből az óceánokba és így tovább. Később, ahogy a Föld pályája módosult, az éghajlat melegedni kezdett, és az egész folyamat lejátszódott fordítva.Így, hogy megértjük a jégkorszakok működését, egyértelmű, hogy jégkorszakok végén a melegedéssel együtt növekszik a légköri szén-dioxid mennyisége is. Ez látható a geológiai mintákban.

Ennek ellenére csak azért, mert a szén-dioxid mennyisége nem volt az éghajlatot meghatározó tényező a jégkorszakok idején, még nem kell azt hinnünk, hogy ma sem az. Az emberi eredetű üvegház-hatású gázok egy olyan melegedési ciklust inditínak, ami eltér a korábbi időszakok eljegesedési-melegedési periódusaitól. Ettől függetlenül a szén-dioxid melegítő hatása ugyanaz.