Koppenhága

Először is elnézést a hosszú szünetért! A mai napon felkerült az összes nyertes neve, az ajándékok be vannak csomagolva, nemsokára postázzuk őket. Koppenhágából hoztunk némi szóróajándékot, ezekből igyekszünk küldeni mindenkinek valamit.

Alig egy hét múlva letelik a határidő, január végig az egyes országoknak jelezni kell, hogy csatlakozni kívánnak-e a Koppenhágai Egyezséghez, és ha igen, akkor mekkora mértékben kívánják csökkenteni kibocsátásaikat.

A hét elején Brüsszelben azt hallottam, az Európai Unió csatlakozik az Egyezséghez, bár ezt eleinte sokan nem vették biztosra. Bár az EU jogilag is kötelező egyezményt akart, és az Egyezség nem ilyen, illetve sokan megkérdőjelezik, hogy egyáltalán értelmezhető-e jogilag, mindenesetre a nem hivatalos vélemény szerint "a semminél több".

Bízunk benne, hogy a határidőig minél több ország fog csatlakozni, és ambiciózus vállalásokat is fogunk látni.

Úgy döntöttünk, hogy a blog nem ér véget, a továbbiakban is időről időre beszámolunk a koppenhágai konferencia és az Egyezség utóéletéről.

Vajúdtak a hegyek és végül valóban egeret szültek.

Úgy tűnik, megszületett a megállapodás végső szövege, most folyik a vita, hogy az egyes országok elfogadják-e. A tegnapi híreink pontosnak bizonyultak, a megállapodás címe Copenhagen Accord, azaz koppenhágai egyezség, és nincs benne semmi kézzelfogható.

Barack Obama késő este bejlentette, hogy "jelentős, péda nélküli" áttörést ért el egy szűk kör tárgyalócsoport, az USA, Kína, Brazília, India és Dél-Afrika.

Amit tudni lehet a még hivatalosan be nem jelentett megállapodás nem határoz meg konkrét kibocsátáscsökkentési céleokat, ezekről az egyes országoknak jövő év elejéig kell nyilatkozniuk.

A egyezmény természtesen jogilag nem kötelező érvényű. A megengedhető felmelegedést 2 fokban maximálnák, ami eleve sok országnak elfogadhatatlan.

Úgy tűnik, egyedüla pénzügyi kérdésekben van konszenzus, azokról a dokumentum részletesebben ír, a részletekmegfelelnek az előzetes megegyezésekben lefektetetteknek.

Az ötoldalú megállapodást az Európai Unió is elfogadta.

A ma hajnali órákban kezdődött plenáris ülésen számos ország képviselője élesen bírálta az Egyesült Államok és a négy fejlődő ország megállapodás-tervezetet.

A kis szigetországok szövetségét képviselő Tuvalu delegáltja közölte, hogy nem tudja elfogadni az előterjesztett dokumentumot, mert az nem 1,5 Celsius-fokban maximálja a globális felmelegedés mértékét.

Jövő májusban Bonnban tartanak újabb klímatárgyalásokat annak érdekében, hogy előkészítsék a 2010 végére, Mexikóvárosba tervezett következő nemzetközi konferenciát.

Várjuk a zárószavazás eredményét, erreől később beszámolunk.

UPDATE: 6 órakor bejlentették, hogy egyelőre nincs bit bejelenteni, dolgoznak tovább. Közben úgy tudjuk, a kiszivárgott anyag újabb tervezete gyengébb, mint a legutolsó általunk ismert változat. Információink szerint a végére odatettek három oldalnyi táblázatot az egyes országok vállalásainak.

Este 6 órakor elvileg vége a konfereciának, most azt lehet tudni, hogy Ban-Ki-moon, az ENSZ főtitkára megkérte az államok vezetőit, hogy maradjanak éjszakára, hogy megszülethessen a megállapodás.

Továbbra is él a szóbeszéd, hogy az Európai Unió önkéntesen vállalni fogja a 30%-os kibocsátáscsökkentést 1990-hez viszonyítva 2020-ig, függetlenül a többi állam vállalásától.

UPDATE: Van, ahol ezt cáfolják.

Luiz Ignacio Lula da Silva, Brazília elnöke bejlentette, hogy országa, a fejlődő országok közül elsőként, hajlandó beszállni a szegény országokat segítő klímalapba.

"Ezt nem mondtam otthon, és nem mondtam az itteni csapatunknak sem, de ha szükséges, Brazíla kész pénzzel segíteni más államokat. Készen állunk részt venni a finanszírozási rendszerben. - Ha sikerül globális egyetértést kialakítani ma itt, Koppenhágában."

A videót a Védegylet és a Környezet Nevelési Egyesület szinkronizálta.

A Bella Center kiállítóstandjai megüresedtek. Több pavilonra is kiragasztottak plakátokat az alábbi szöveggel:

„Hogyan dönthettek rólunk nélkülünk? A civil szektort eltávolították a tárgyalásokról.”

A civilek képviselőire továbbra is érvényesek a belépési korlátozások, azaz csak az léphet be a Bella Center területére, aki a hivatalos belépőkártyáján felül rendelkezik úgynevezett másod-belépővel is. A korlátozásra biztonsági okokból volt szükség, a szervezők többször is hangsúlyozták, hogy nem akarják kizárni a civil szektort és természetesen az sem céljuk, hogy megtörjék a tárgyalások transzparenciáját.

A dán kormány és a People’s Climate Action elnevezésű dán ernyőszervezet ezért felállított a városban két olyan helyszínt is, ahonnan a civilek követhetik az eseményeket. A pavilonokban óriás kivetítőn lehet nézni az élő közvetítéseket a konferenciaközpontból és ingyenes wi-fi áll az emberek rendelkezésére.

A szervezők azt remélik, hogy a korlátozások ellenére az ide érekezett civil szervezetek képviselői így továbbra is követni tudják majd az eseményeket és el tudják végezni munkájukat.

A civilek továbbra is úgy érzik, hogy jogtalanul rekesztették ki őket.

UPDATE: A Bella Centerből érkező információk szerint ennek a tervezetnek a végső formája lesz a konferencia záródokumentuma. A hírek szerint a delegációk elkezdtek hazaszivárogni, így valószínűleg együttes politikai nyilatkozatra már nem lesz lehetőség. Úgy tudjuk, két szakértői bizottság továbbra is ülésezik, és megpróbálják a tervezet a kibocsátáscsökkentésre vonatkozó számokkal feltölteni.

Az anyag legutóbbi változata PDF-ben.

Már a délelőtti órák óta tudni lehet, hogy létezik egy megállapodás-tervezet, amit az állam- és kormányfők tegnap éjjel, a királynő vacsorája után állítottak össze. Eddig nem lehetett tudni, mi áll benne, ugyanis a megszokottaktól eltérően ezt nem osztották ki a Bella Centerben a delegáltaknak, csak legfontosabb vezetők ismerték.

Most azonban úgy tűnik, az anyag kiszivárgott. A brit Guardian weblapján jelent meg először.

A dokumentum (egyelőre) nem tartalmaz konkrét számokat, azonban úgy fogalmaz, hogy komoly csökkentésekre van szükség az üvegházhatású-gázok kibocsátása tekintetében, hogy az éghajlatváltozás mértékét a kritikus 2 fokos szint alatt tarthassuk.

Mindeközben 106 ország (főleg a kis szigetállamok, a legkevésbé fejlett államok, a dél-amerikai országok egy része), vagyis a világ országainak több, minta a fele kijelentette: továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a megengedett hőmérsékletnövekedés ne 2, hanem 1,5 Celsius fok legyen.

A dokumentumban a fejlődő országok megsegítése szánt 100 milliárd dolláros alap számszerűen szerepel, megerősítve azt a hírt, hogy e kérdésben az tárgyaló felek már nagyon közel vannak a megegyezéshez.

Outline

Barack Obama, ez Egyesült Államok elnöke elmondta beszédét koppenhágában. Sajnos a sokak által várt átütő bejlentés elmaradt, az elnök nem hozott magával új bejelentést.

Ennek ellenére pozítívumként lehet értelmezni a beszédet. Az elnök kifejtette, hogy a klímaváltozás tudományos tény, nem pedig fikció, majd közölte, hogy cselekedni jött, nem pedig beszélni.

Elmondta, hogy a megállapodás talán nem lesz tökéletes, de akkor is meg kell állapodni, mert már túl sok idő telt el hiába, miközben a klímaváltozás folyamatosan zajlott, ahogy zajlik most is.

Nem lehet olyan egyezményt csinálni, amivel mindenki elégedett, de el kell indulni, össze kell fogni, különben a folyamat darabjaira hullik - tette hozzá.

Közben továbbra is folyamatosan zajlanak az egyeztetések a Bella Centerben. Úgy tűnik, a fejlődő országoknak nyújtandó támogatások kérdésében lassan sikerül megegyezni, azonban a kibocsátáscsökkentési vállalásokról továbbra sincsen konszenzus.

Barack Obama beszéde:

Good morning. It’s an honor to for me to join this distinguished group of leaders from nations around the world. We come together here in Copenhagen because climate change poses a grave and growing danger to our people. All of you would not be here unless you, like me, were convinced that this danger is real. This is not fiction, this is science. Unchecked, climate change will pose unacceptable risks to our security, our economies, and our planet. This much we know.

 

So the question before us is no longer the nature of the challenge. The question is our capacity to meet it. For while the reality of climate change is not in doubt, I have to be honest, I think our ability to take collective action is in doubt right now and it hangs in the balance.

 

I believe we can act boldly, and decisively, in the face of a common threat. That's why I come here today. Not to talk, but to act.

 

Now, as the world’s largest economy and as the world’s second largest emitter, America bears our responsibility to address climate change, and we intend to meet that responsibility. That's why we've renewed our leadership within international climate negotiations. That's why we've worked with other nations to phase out fossil fuel subsidies. That's why we've taken bold action at home by making historic investments in renewable energy; by putting our people to work increasing efficiency in our homes and buildings; by pursuing comprehensive legislation to transform to a clean energy economy.

 

These mitigation actions are ambitious, and we are taking them not simply to meet global responsibilities. We are convinced as some of you may be convinced that changing the way that we produce and use energy is essential to America’s economic future that it will create millions of new jobs, power new industries, keep us competitive, and spark new innovation. We're convinced for our own self-interest that the way we use energy is essential to America's national security, because it will reduce our dependence on foreign oil, and help us deal with some of the dangers posed by climate change.

 

So I want this plenary session to understand: America is going to continue on this course of action to mitigate our emissions and move toward a clean energy economy. No matter what happens here in Copenhagen, we think it is good for us, as well as good for the world. But we will all be stronger and all be safer and all be more secure if we act together. That is why it is in our mutual interest to achieve a global accord in which we agree to certain steps, and to hold each other accountable to certain commitments.

 

After months of talk, and two weeks of negotiations, after innumerable side meetings, bilateral meetings, endless hours of discussion among negotiators, I believe that the pieces of that accord should now be clear.

 

First, all major economies must put forward decisive national actions that will reduce their emissions, and begin to turn the corner on climate change. I’m pleased that many of us have already done so. Almost all the major economies have ... and I’m confident that America will fulfill the commitments that we have made: cutting our emissions in the range of 17 percent by 2020, and by more than 80 percent by 2050 in line with final legislation.

 

Number two. We must have a mechanism to review whether we are keeping our commitments, and exchange this information in a transparent manner. These measures need not be intrusive, or infringe upon sovereignty. They must, however, ensure that an accord is credible, and that we are living up to our mutual obligations. Without such accountability, any agreement would be empty words on a page.

 

I don't know how you have an international agreement where we all are not sharing information and assuring that we are meeting our commitments. That doesn't make sense. It would be a hollow victory.

 

Number three. We must have financing that helps developing countries adapt, particularly the least-developed and most vulnerable countries to climate change. America will be a part of fast-start funding that will ramp up to $10 billion in 2012. And, yesterday, Secretary of State Hillary Rodham Clinton made it clear that we will engage in a global effort to mobilize $100 billion in financing by 2020, if and only if it is part of a broader accord that I've just described.

 

Mitigation. Transparency. And financing. It's a clear formula, one that embraces the principle of common but differentiated responses and respective capabilities. And it adds up to a significant accord, one that takes us farther than we have ever gone before as an international community.

 

I just want to say to this plenary session that we are running short on time. And at this point the question is whether we will move forward together, or split apart. Whether we prefer posturing to action. I'm sure that many consider this an imperfect framework that I just described. No country will get everything that it wants.

 

There are those developing countries that want aid with no strings attached, and no obligations with respect to transparency. They think that the most advanced nations should pay a higher price. I understand that. There are those advanced nations who think that developing countries either cannot absorb this assistance, or that will not be held accountable effectively, and that the world’s fastest-growing emitters should bear a greater share of the burden.

 

We know the fault lines because we’ve been imprisoned by them for years. These international discussions have taken place now for almost two decades. And we have little to show for it other than increased acceleration of the climate change phenomenon.

 

The time for talk is over. Here is the bottom line: We can embrace this accord, take a substantial step forward, and continue to refine it and build upon its foundation. We can do that, and everyone who is in this room will be part of a historic endeavor, one that makes life better for our children and grandchildren.

 

Or we can choose delay, falling back into the same divisions that have stood in the way of action for years. And we will be back having the same stale arguments month after month, year after year, perhaps decade after decade, all while the danger of climate change grows until it is irreversible.

 

Ladies and gentlemen, there is no time to waste. America has made our choice. We have charted our course, we have made our commitments, we will do what we say. Now, I believe it’s the time for nations and the people of the world to come together behind a common purpose.

 

We are ready to get this done today but there has to be movement on all sides to recognize that it is better for us to act than to talk. Better for us to choose action over inaction; the future over the past. With courage and faith, I believe that we can meet our responsibilities to our people, and to the planet.

 

Thank you very much.

Barack Obama tegnap délben indult repülőgépével, hogy részt vegyen a klímatárgyalásokon. Leszállása után nem sokkal közel 20 államfővel találkozott köztük a brit a francia a kínai az orosz és a brazil vezetőkkel. 

Tervei szerint nem több, mint 9 órát tölt majd Koppenhágában. Vajon mire elég ez az idő?

Még nem tudni, hogy Obama tartogat-e valamit a tárgyalásokra, jelenleg is mindenki az ő beszédére vár a Bella Centerben, melyről nem tudni, hogy mikor kezdődik…
 

UPDATE: A pletyka sajnos nem volt igaz...

A következő információk leinkább összeeskövés-elméletnek tűnnek, de olyan forrásból származnak, amik számunkra hitelessé teszik őket. Mindazonáltal nem tudjuk ellenőrizni a valódiságukat, mindenki tekintse az alábbiakat szóbeszédnek.

Az Egyesült Államok 12 hónappal ezelőtt kezdeményezte a “Major Economies Forum on Energy and Climate”, MEF (Vezető gazdaságok energával és éghajlattal foglalkozó fóruma) nevű szervezet létrejövetelét. A szervezet tagjai: Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Európai Unió, Franciaország, Németország, India, Indonézia, Olaszország, Japán, Dél-Korea, Mexikó, Oroszország, Dél-Afrika, Egyesült Királyság, Egyesült Államok.

 

A MEF vezetői (az egyes tagországok vezetői) közös technológiai együttműködési platformot hoztak létre júlus 9-én Olaszországban (a földrengés utáni csúcstalálkozó L'Aquilában), hogy gyorsítsák a kibocsátás-csökkentést.

 

Elindítottak egy különlegesen titokzatos folyamatot, amiről nincsenek jegyzőkönyvek, hivatalosan nem is lehet róla tudni. A szóbeszédek szerint november 15-én hozták volna nyilvánosságra a terveztet.

 

Az Egyesült Államok azonban - szemben az EU akaratával - elhalasztotta a nyilvánosságra hozatalt a november közepén tartott MEF találkozón.

 

A MEF technológiai együttműködési platform ezen a héten hétfőn indult, azonban az esemény nem keltette fel a média érdeklődését, nem lehetett róla hallani. Az Egyesült Államok és a többi ország bejelentett pár programot néhányszáz millió dolláros költségvetéssel, azonban kevés dukumentácó volt ezekről.

 

Egy nappal később - azaz ehét kedden - 9 nagyon fontos összefoglaló került fel az internetre a MEF weboldalára. Ezekkel egyáltalán nem foglalkozott a média. Csak később vették észre őket a témával foglalkozó szakemberek.

 

Ezeket a szakmai anyagokat átnézve az derül ki, hogy bennük 18,1 gigatonna (milliárd tonna) addícionális potenciális kibocsátáscsökkentés van felsorolva. Nem csak az Egyesült Államokra nézve, hanem a vezető gazdaságok együttműködésében.

Az anyag, amit kaptunk, nem részletezi, hogy ez e 18,1 milliárd tonna lehetséges kibocsátáscsökkentés mekkor időtávon jelentkezne, de számításba véve, hogy jelenleg az egész világ kibocsátása kb. 30 milliárd tonna évennte, mindenképpen jelentős szám.

Obama elnök, mielőtt felszállt repülőgépére, hogy Koppenhágába repüljön azt mondta:

Yes we can! I have a plan!

(Meg tudjuk csinálni! Van egy tervem!)

Talán az elnök ezzel a titkos tervvel érkezik majd holnap reggel Koppenhágába.

Továbbra is folyamatosan érkeznek az államfők Koppenhágába. Úgy tűnik, hogy csak akkor lehet megmenteni a megállapodást, ha a nemzeti érdekek helyett, ezúttal a globálisakat helyezik előtérbe, legalább a legfontosabb kérdések eldöntésénél.

A mai napon folytatódtak az informális egyeztetések és a munkacsoportok is serényen dolgoznak. Az idő hiánya miatt igyekeznek bizonyos kiemelt kérdésekre és különösen vitás pontokra koncentrálni. A csoportok a munkájukról, az elért eredményekről, valamint az országok javaslatairól jelentést készítenek, melyek mentén folytatódhatnak a tárgyalások a magasabb szinteken.

Eközben az államfők sorra mondják el beszédeiket. Bajnai Gordon miniszterelnök beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország is készen áll harcba szállni a klímaváltozással, ugyanakkor elvárja, hogy a többi ország is kivegye a rá jutó arányos részét a feladatokból.

A nagy rohánásban reményt ad, az USA bejelentése, hogy hozzájárul az évi 100 milliárd dolláros klímaalaphoz, mely kijelentést a fejlődő országok örömmel fogadták. Azonban hozzá kell tennünk, ez nem jelenti az alap megnövekedését, csupán a terhek elosztásának képe kezd fokozatosan kirajzolódni.

A WWF szerint itt lenne az ideje, hogy az EU megmutassa, valóban komolyan gondolta vezető szerepét a klmaváltozás elleni háborúban. További lendületet adhatna a tárgyalásoknak, és nem utolsó sorban óriási gesztus lenne a fejlődők felé, ha az EU valóban vállalná a 30%-os kibocsátáscsökkentést 2020-ig, az 1990-es szinthez képest.

A Koppenhágába érkező Obamától is sokan csodákat várnak. Reméljük az USA elnöke betartja korábbi ígéreteit és valóban komolyan beszáll a klímaváltozás hatsainak mérséklésébe. Mindenesetre Obama várva várt pozitv állásfoglalása szintén lendületet adhatna a folyamatoknak.

Sokan abban bíznak, hogy ha az USA és az EU is hajlandó előre lépni, akkor Kína is rugalmasabb lenne. Egy ambíciózus bejelentés tőlük a főbb kérdésekre vonatkozóan igazi áttörést jelenthetne.