Koppenhága

Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye – a folyamat

Az egyezmény angol neve United Nations Framework Convention on Climate Change – UNFCCC. 1992. június 13.-án, Rió de Janeiróban írták alá és 1994 március 21.én lépett életbe, eddig 194 ország valamint az Európai Unió ratifikálta. Magyarország Rióban írta alá 1992-ben, 1994-ben ratifikálta és az 1995. évi LXXXII. törvényben hirdette ki.

A Keretegyezmény (Convention) testületei a Conference of the Parties (COP) és ennek két állandó támogató testülete, a Subsidiary Body for Scientific and Technological Advice (SBSTA) és Subsidiary Body for Implementation (SBI), valamint a Bureau of the Conference of the Parties.

A Conference of the Parties (COP) az UNFCCC legfőbb döntéshozó szerve, valamennyi aláíró részt vesz munkájában. A COP feladatai a Keretegyezmény implementációjának és az aláírók teljesítésének vizsgálata, a nemzeti kibocsátási leltárok felülvizsgálata stb.

A COP évente találkozik. A COP1-en (1995, Berlin) határozták el, hogy tárgyalásokat indítanak egy további kibocsátás-csökkentési megállapodás kialakítása érdekében. Ezek a tárgyalások vezettek el a Kiotói Jegyzőkönyv elfogadásához.

Idén a 15. találkozó folyik éppen Koppenhágában (COP15) – álatlában Bonnban van a találkozó, hacsak valamelyik aláíró nem látja vendégül. A COP elnöksége rotálódik az 5 ENSZ régió között (Afrika, Ázsia, Latin-Amerika, Közép és Kelet-Európa, Nyugat Európa és Mások).

Az SBSTA és az SBI a COP tanácsadó testületei, ezeknek bármelyik aláíró állam a tagja lehet. A Bureau of the COP a folyamatban támogatja az elnököt, 2-2 képviselővel régiónként. Az SBSTA első elnöke Faragó Tibor volt, aki ezzel egyidőben (1995-97) a Bureau of the COP tagjaként is szolgált. A COP 9 (2003, Milánó) elnökének Persányi Miklós Minisztert választották

Az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye – tartalmi elemek

„Ezen Egyezménynek … a végső célja … az üvegház-gázok légköri koncentrációinak stabilizálása olyan szinten, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes antropogén hatást. Ezt a szintet olyan időhatáron belül kell elérni, ami lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, továbbá, ami biztosítja, hogy az élelmiszer-termelést az éghajlatváltozás ne fenyegesse, valamint, ami módot nyújt a fenntartható gazdasági fejlődés folytatódására.”

Az egyezmény eredeti szövege angol és magyar nyelven.

A keretegyezmény kimondja a közös, de megkülönböztetett felelősség elvét: a történelmi ÜHG kibocsátások zöméért felelős országoknak vezető szerepet kell játszaniuk a klímaváltozás megfékezésében, elsősorban saját kibocsátásaik kontrollálása révén.

A legfontosabb tagállami vállalások, kötelezettségek valamennyi aláíró esetében:

• - Nemzeti áttekintések összeállítása és rendszeres közzététele az antropogén eredetű ÜHG-k forrásonkénti emissziójáról és a nyelőkről.
•  
• - Nemzeti programokat kidolgozása és közzététele az éghajlatváltozás mérséklésére, az ÜHG-k emissziós forrásai és a nyelői kezelésére vonatkozóan.
•  
• - Olyan technológiák fejlesztésének előmozdítása, amelyek csökkentik, megakadályozzák az antropogén ÜHG kibocsátásokat.
•  
• - A fenntartható gazdálkodás és az ÜHG nyelők és tározók megóvásának előmozdítása, és ahol lehet, kapacitásuk megerősítése.
•  
• - Együttműködés az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban, tervek kidolgozása a vízkészletekre, mezőgazdaságra stb. vonatkozóan.
•  
• - A lehetséges mértékig figyelembe veszi az éghajlatváltozás szempontjainak a lehetséges mértékig való figyelembevétele a vonatkozó társadalmi, gazdasági és környezeti politikájában és intézkedésekb

További jogilag nem kötelező, de specifikus kötelezettségek a fejlett országokra:

• - Nemzeti politikát fogad el és az ÜHG emissziók korlátozásával, az ÜHG nyelők és tárolók fejlesztésével intézkedéseket tesz az éghajlatváltozás enyhítésére
•  
• - Az ÜHG kibocsátások 1990-es szint alá csökkentése 2000-re, rendszeres tájékoztatást adása intézkedéseikről.

A Keretegyezmény pénzügyi mechanizmusokat is teremtett a fejlődő országok és az átmeneneti gazdasággal rendelkező országok (volt szocialista országok) támogatására.

A kiotói jegyzőkönyv – a folyamat

A kiotói jegyzőkönyvet 1997. december 11.én írták alá Kiotóban, de csak 2005. február 16.-án lépett hatályba Oroszország csatlakozásával. A hatályba lépés feltétele volt, hogy legalább a 40 fejlett ország összes kibocsátásának 55 %-áért felelős ország ratifikálja a jegyzőkönyvet – mára ez a mutató 64%-ra emelkedett.

Máig 189 ország és az Európai Unió ratifikálta, de a 2007-ig legnagyobb kibocsátó USA nem. (Mára már Kína a legnagyobb kibocsátó.) Magyarország 2002-ben ratifikálta, de itthon is csak 2005. februárban lépett hatályba.

A Kiotói Jegyzőkönyv testületei a CMP (Conference of the Parties serving as the meeting of the Parties to the Kyoto Protocol), a CDM Executive Board, a Joint Implementation Supervisory Committee (JISC) és a Compliance Committee.

A Keretegyezményhez kapcsolódó SBSTA, SBI és a Bureau of the COP a kiotói jegyzőkönyvet és a CMP-t is szolgálja.

CMP a legfontosabb döntéshozó testület, évente egyszer, a COP-al egyidőben ülésezik. A CDM Executive Board a Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM)-el kapcsolatos napi feladatokat látja el. A JISC – többek között - a JI (joint implementation) projektek generálta emisszió csökkentések verifikációját felügyeli. A Compliance Committee a Facilitative Branchből és az Enforcement Branch-ből áll.

A Kiotói Jegyzőkönyv – tartalmi elemek

Az jegyzőkönyv eredeti szövege angol és magyar nyelven.

A Jegyzőkönyv 6 üvegházhatású gázra illetve gázcsoportra vonatkozik, a szén-dioxidra (CO2), a metánra (CH4), a dinitrogén-oxidra (N2O), fluorozott szénhidrogénekre (HFC-k), a perfluor-karbonokra (PFC-k) és kén-hexafluoridra (SF6).

Ezeknek a gázoknak eltérő az úgynevezett globális melegedési potenciálja (global warming potential, vagy GWP), ennek megfelelően szén-dioxid egyenértékre számíthatók át. (LINK 10)

Az I. mellékletben szereplő 41 iparosodott ország (Annex I. országok) számára konkrét és jogilag már kötelező kibocsátás-csökkentési célokat határoz meg arra vonatkozóan, hogy az 1990-es bázisévhez viszonyítva mennyivel kell csökkenteniük a kibocsátásaikat a 2008-2012-es időszak éves átlagában.

Az átlagos elvárt csökkentés az iparosodott országok esetében 5.2%, az EU (EU-15) esetében 8%, USA esetében 7% (lenne ha ratifikálta volna a jegyzőkönyvet). A piacgazdaságra való áttérés folyamatában levő felek (Magyarország is) a bázisév kiválasztásánál eltérhettek 1990-től. Magyarország az 1985-1987-es évek átlagát választotta és ehhez képest 6%-os kibocsátás-csökkentést vállalt.

A Kiotói Jegyzőkönyv egy sor ’rugalmassági mechanizmust’ határoz meg a kibocsátás-csökkentési célok elérésének elősegítésére:

• - Kibocsátás-kereskedelem – az iparosodott országok kötelezettségeik teljesítése érdekében részt vehetnek a kibocsátási jogok kereskedelemében. Ez a közismert kvótakereskedelmi rendszer.
•  
• - CDM - azaz Clean Development Mechanism (tiszta fejlesztési mechanizmus). Célja, hogy fejlődő országokat „a fenntartható fejlődés elérésében” és az iparosodott országokat „a mennyiségileg meghatározott kibocsátáskorlátozási és –csökkentési kötelezettségvállalásaik teljesítésében” segítse.
•  
• - JI - Joint Implementation (együttes végrehajtás). Az iparosodott országok közötti együttműködést szolgáló rugalmassági mechanizmus.